Tölgyemtől.....
...öled áradása ambróziaként olvad szét
kicserepesedett ajkam repedésein
ízed még felidézhető, porosodó karcolataim között
nézz rám, mivé lett
régi, fénylő tündöklésem -
kiálts rám farkast és dobálj kenyérrel,
engedd, hogy remegő újjaim bőrödbe
marják magadban cipelt vágyaid,
vagy űzz el közeledből,hogy megénekelj,
krónikásként zengd szeretkezésünk
régmúltban hagyott ízét..
Köszönöm neked Tölgyem!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.