Tölgyemtől.....
...öled áradása ambróziaként olvad szét
kicserepesedett ajkam repedésein
ízed még felidézhető, porosodó karcolataim között
nézz rám, mivé lett
régi, fénylő tündöklésem -
kiálts rám farkast és dobálj kenyérrel,
engedd, hogy remegő újjaim bőrödbe
marják magadban cipelt vágyaid,
vagy űzz el közeledből,hogy megénekelj,
krónikásként zengd szeretkezésünk
régmúltban hagyott ízét..
Köszönöm neked Tölgyem!
